Sziasztok,

Egyenlőre többet nem írok. Nincs kedvem. Mondjuk úgy, hogy irói válságba kerültem.

Amennyiben töltök fel információt lesz, az inkább szakmai információk lesznek és nem az én életem hangulatait fogja visszaadni.

Egyszer visszatérek, úgy mint régen......

A legfontosabb dolog, amit tudni kell: amikor az emberek döntenek 99%-ban mindig érzelmi alapú döntéseket hoznak. A világ hatalmas marketing ipara mind erre épül: az embereket rávenni olyan döntésekre, amit érzelmi alapon hoznak meg – leginkább például, hogy vegyenek meg valamit. Nézzék meg a reklámokat a TV-ben. Kivétel nélkül az érzelmeinkre kíván hatni.

Ezek közül is a két fő tényező a vágy és a félelem. Vágyok rá, hogy elismerjenek (irigyeljék a kocsimat, gyerekemet, egészségemet, vékony alakomat), megoldódjanak a gondjaim (megegye a gyerek a főztömet, lecserélhessem az elromlott mosógépet) hogy a saját kezembe vegyem az életem (dögöljenek utánam az férfiak/nők, annyi pénzem legyen, hogy szórhassam és ne kelljen dolgoznom). Másrészt múljanak el a félelmeim: ne aggódjak, hogy összetörik az autómat, hogy visszeresek a lábaim, hogy rossza bélflórám.

Bármilyen hihetetlen, a félelmek sokkal erősebbek, mint a vágyak. A pszichológusok szerint hatszor erősebben érint bennünket, ha elvesztünk valamit, mint ha ugyan azt megszerezzük. (Erre mondják: A nyúl mindig gyorsabban fut, mint az őt üldöző róka, mert ő az életéért fut, a róka meg csak a vacsorájáért...) Mindez nem is véletlen: az ősemberként mindentől félnünk kellett és teljes joggal. Ezeket az ősi ösztönöket, még nem raktuk le a mai napig sem.

Ez az oka annak, hogy az ember fokozottan figyel a rossz hírekre (mert ezek potenciális veszélyt hordoznak) mint a jókra. A bulvár újságok, műsorok tele vannak szörnyűségekkel. Nem véletlen – az emberek azt nézik meg, amiben veszélyeket sejtenek. És ha sokan nézik meg, sok reklámot lehet benne eladni.

Ez azonban bizonyos szint felett kezdi megviselni az ember, minden fajta lelki problémák ütköznek ki rajta a képzelt bajokkal való küzdelemben. Mark Twain híres mondása: "Én már öreg ember vagyok, rengeteg szörnyűséget láttam. Szerencsére ezek döntő része sosem következett be..." És ez így van: hihetetlen sok olyan dolog miatt aggódunk, ami sosem következik be.

Manapság ez a ,,mindenkire frászt hozunk" ipar ismét csúcsra járatja magát. Bármilyen médiát a kezünkbe, fülünkbe, szemünkbe veszünk csak árad belőle. Ennyire nagy lenne a baj? Vagy valakik jól megfogalmazható üzleti érdekből szítják ezt? Megjegyzem, köztudott, hogy én fejlett üldözési mániával rendelkezem. Szerintem ez ebben a szakmában elengedhetetlen.

Kezdjük az elején. Jártak már igazán nagy vízerőműnél? Az ember megdöbben, hogy milyen magas duzzasztógátakat építenek ilyen helyeken, nem ritkán az alján 200 méter vastag beton kolosszusok akár több száz méter magasak is lehetnek. Mindennek az az oka, hogy a gát annál több energiát tud termelni, minél nagyobb a két oldal közt a vízszint különbség.

A spekulációs befektetéseknél is pont ez a lényeg: minél nagyobb bárminek az árfolyam különbsége, annál többet lehet rajta keresni. Ezért aztán a nagybefektetők érzelmekből építenek duzzasztógátakat.

Amióta csak változó árfolyamú befektetések vannak (részvények, kötvények és hasonlók), ezek mindig azonos szerkezetben, hatalmas hullámokban változtatták az értéküket. Amikor valaki fantáziát látott egy nyomott árú értékpapír megvásárlásában, akkor elindul egy növekedési folyamat: egyre többen vásárolják, terjed a híre és egyre megy felfelé az árfolyama. Ebben az emelkedésben valahol elmetszi a ,,valódi értékét" és egyszer csak aztán a nagy felfelé rohanásban valaki kiáll és kimondja, hogy a papír túlértékelt. Erre persze hirtelen mindenki el akarja adni, az ára lezuhan és sokáig ott van a mélybe, amíg ismét nem jön egy pár új befektető. És ez a ciklus megy újra és újra.

Nagyon érdekes megnézni, hogyan viselkednek a kisbefektetők és a profik ezen a hullámvasúton. A kisbefektetőket a hatalmas emelkedés láttán mindig elfogja a mohóság, hogy ebből nem lehet kimaradni. Minden kisbefektetőket szédítő reklám lényeg, hogy nézzék még az elmúlt időben mennyit emelkedett az árfolyam, ezt ne hagyja ki! Majd aztán, amikor leesik az árfolyam, akkor jön a pánik – és természetesen eladják a lehető legnyomottabb áron a befektetéseiket. Mert a kisbefektetők a természetes emberi érzelmek alapján dolgoznak: mohóak és pánikba esnek.

Ezzel szemben a jó befektetők éppen ellentétes stratégiát alkalmaznak. Pont szembe mennek az érzelmekkel: és ezért is nehéz ezt jól csinálni. Akkor adják el, amikor a többiek veszik és akkor veszik, amikor a többiek eladták. Az embert folyamatosan hülyének nézik – csak éppen mindig neki lesz igaza. Olcsón veszünk és drágán eladunk, bárki, bármit mondjon is.

Aztán az igazi nagy befektetőknek, még ez is kevés. Ők szabályos erőművet építenek. Ha magasak az árfolyamok, még magasabbra tuszkolják – tele rakják a gazdasági sajtót jó hírekkel, optimista kilátásokkal. De igazán akkor élik ki magukat, ha leesnek az árfolyamok. Ekkor a céljuk a legmélyebbre nyomás. Ilyenkor aztán a vízcsapból is a teljes összeomlás folyik. És felépült a lélektani erőmű: hatalmas csúcsszinttel, és hatalmas mélységgel – ami jó sok pénzt termel, a sok amatőr kárára.

Szép példa erre a 2004 és 2010 közti hullámvasút. 2004 és 2008 közt majdnem ötszörözés a fejlődő piacokon, majd egy év alatt leesett az árfolyam a harmadára, aztán ismét bő év alatt duplázás. Valaki ezen nagyon jól keresett, és ebben a 2009 elejei, jól szított gazdasági halálfélelem hangulat alaposan benne volt.

És most ismét teljes üzemben van a frász ipar. És ilyenkor kapom a világvége leveleket. A világ nagy befektetői pedig csendben vásárolnak a diszkont árú papírokból.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Először is megőrizni a nyugalmat. Mert ha mindenki el akarja az ember életkedvét venni, akkor itt komoly üzlet van. És a lényeg: nem szabad bedőlni ennek az érzelmi befolyásnak.

Az élet... Egy filozófia professzor kiállt az osztály elé.

Amikor elkezdődött az óra, minden kommentár nélkül elővett egy üres

befőttes üveget és megtöltötte 4-5 cm-es KÖVEKKEL. Majd megkérdezte a

diákokat, hogy megtelt-e az üveg.A diákok egyetértettek, hogy igen.

A professzor ekkor elővett egy doboz KAVICSOT és beleöntötte az

üvegbe.Enyhén megrázta az üveget, és a kavicsok kitöltötték a nagyobb

kövek közötti réseket. Újra megkérdezte a diákokat, hogy megtelt-e az

üveg. Egyetértettek, hogy igen.

A professzor ekkor elővett egy doboz HOMOKOT és beletöltötte az

üvegbe. A homok természetesen kitöltötte a maradék helyet is. Megint

megkérdezte a diákokat, hogy megtelt- e az üveg. A diákok egyhangúan

;igennel válaszoltak

A professzor ekkor elővett két doboz sört az asztal alól és

beleöntötte az üvegbe, kitöltve a homokszemek közötti réseket is. A

diákok nevettek.Most - mondta a professzor -, lássák be a következőt.

Ez az üveg az Önök élete. A nagyobb KÖVEK a fontos dolgok; a család, a

társ, az egészségünk, a gyerekeink- olyan dolgok, melyek, ha minden

más el is veszik, még kitöltik az életünket. A KAVICSOK a többi dolog,

ami számít-, mint pl. a munkájuk, a házuk, a kocsijuk. A HOMOK minden

más. A z apróságok.

Ha először a homokot töltik az üvegbe, folytatta, nem marad hely a

kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez igaz az életre is. Ha minden

energiájukat az apróságokba fektetik, soha nem marad hely az igazán

fontos dolgoknak.

Figyeljenek oda a boldogságukhoz fontos dolgokra. Játsszanak

gyermekeikkel. Figyeljenek oda az egészségükre. Vigyék el táncolni

párjukat. Mindig lesz majd idő dolgozni, lakást takarítani, vendégeket

hívni. A köveket rendezzék először- tehát amik a legfontosabbak.

Állítsák fel a sorrendet. A többi csak homok.

Az egyik diák felemelte a kezét és megkérdezte, hogy mit reprezentál a

sör. A professzor elmosolyodott. Örülök, hogy megkérdezte. Ezzel csak

azt akartam volna jelezni, hogy mindegy mennyire tűnik telinek az

életünk, két sörnek mindig marad benne hely.

Volt Hupikék Törpikék. Most megy Frédi Béni. Frédiék már nem igazán kötnek le, de amikor figyelek, akkor a szövegek még most is ámulatba ejtenek. Egyre maibb a szöveg. Ilyen is volt: Dettó Irma. :)

Mondjátok meg Nekem, hogy miért nem megy piros vonat a Balaton északi partján? Direkt ezért hagynám, hogy  a két srác autózzon én pedig libussal vonatozzak. Nagyon szeretném a piros vonatot kipróbálni. Évekkel ezelőtt rövid útra már volt szerencsém utazni a vonaton, de nem volt elég. Erre tessék, mehetek a régi vonattal. Erre nem vágyom. 8-10 évvel ezelőtt a fiam születése után nagyon sokat vonatoztam Balatonfüredre. Elég volt a hagyományos vonaton zötykölödni! Most mondjam, hogy kevesebb csomagot pakoljatok, mert autóval megyünk mi is? Nem is tudom.. :(

Rájöttem, hogy azért nehéz a blogomat írni,mert szeretnék ugyanúgy megjelenni az írásaimmal, mint a kezdetek kezdetén. Frappánsat, jókat (szerintem), érdekeset, és persze a kapcsolatok körül forgó információkat közölni. Ez már nem megy. Igen, akkor is volt már egy gyermekem, amikor 2005-ben elkezdtem a blog írását. Egyedül éltem és inkább a szingli élethez volt hasonlítható az életem, mint sem egy családra. Sosem szerettem azt a szót, hogy szingli és nem is értem, hogy miért használjuk. Olyan mint az egyedülálló. Az az egyedülálló szerintem, akinek nincs apja, anyja, testvére, felesége, férje, gyereke, semmilyen közeli hozzátartozója, de még egy keresztgyereke sem. Na, ez az ember egyedülálló. Mindenki más családos. Az, hogy kivel él együtt, az pedig csak rá, az illetőre tartozik.

Most már négyesben élünk, két gyermekkel. Teljesen megváltozott az életem. Jelenleg a legnagyobb problémám, hogy a munkát összeegyeztessem a gyerekekkel. Ami azért nehéz, mert a kicsit nem vették fel a bölcsibe, mert nem vagyok szociálisan rászorulva. Az, hogy dolgozni szeretnék ez nem indok. Most kell eldöntenünk, hogy magánbölcsi, néni, rokon vagy maradok én itthon és vigyázok rá. 10 évvel ezelőtt nem voltak ilyen problémáim. Automatikusan bekerült a bölcsibe, oviba és dolgozhattam.

Azt gondoltam, hogy a mostani problémáim, érzéseim, életfelfogásom nem érdekel már embereket. Viszont most rájöttem, hogy ha én változtam, akkor az olvasóközönségem is változni fog. Biztos nem vagyok egyedül, aki ilyen élethelyzetben van, ezért majd azok találnak meg, akik hasonszörűek. A szingli, egy gyermekes világmegváltó fiatalok, pedig már más fiataloktól fognak jó tanácsot kapni. Én igazából olyan is vagyok mint régen, de az élethelyzetem más és így nekem is alkalmazkodnom kell. Igen, a mai napig ellenkezem a világgal és szeretek szembe menni a tömeggel, de már a csöndes gyilkoshoz hasonlítok, nem az aki 200 méterről kiabál, hogy jövök. :)

De imádom a törpöket, a Hanry és Sallyt, dolgozni. De már szeretem a csendet, tudok egyedül lenni és ritkábban vagyok depressziv hangulatú.

Tudtátok, hogy lesznek a törpök a moziban? :)

Puszi

Én

Irni akartam a magánnyugdij kifizetésekről, de nem hergelem magam a továbbiakban. Miért vagyok felháborodva? Megnéztem az interneten az aegon honlapján a várható visszafizetést és egy hatalmas 0 van ott. 13 évnyi befizetés után semmi nem jár vissza. Azt mondták azért mert átlépő vagyok és különben is bonyolult elmondani.

Hülye is vagyok, hogy nem érteném meg a bonyolult pénzügyi dolgokat? Vagy nincs is rá magyarázat?

Na, eddig mérgelődtem.  Okosabb leszek legközelebb.

Paradicsom még nem is sárgul. Csak úgy van, zöldel és nem is növekszik. Van ennek valami taktikája? :) Segitség! Annyira szeretném megenni a saját paradicsomomat.

El is felejtettem megírni, hogy virág helyett paradicsomot termesztek a balkonon. Már két zöld paradicsom féle már van, de a többi hova lett, nem tudom, de remélem azért még pár darab megjelenik. Még nem vagyok igazi parasztasszony, még csak zaccos, de ha megy akkor lesz más is. Majd amikor kertes házban lakom, akkor pedig .. na itt elakadtam, mert eszembe jutott a kertes háznál megjelenő bogár, egér, hangya. Na ezekre nem vágyom. Meglátjuk. Most ez így tetszik :)

Le is fogom fényképezni, hogy ez az igazi Csibe paradicsom.

Mához egy hétre megyünk nyaralni. :) Már nagyon várom. Próbálom rávenni a családot, hogy a kis csajjal én utánuk megyek vonattal. Nagyon szeretnék a piros vonattal utazni. Mivel diák vagyok, ezért még kedvezményesen is tehetném.

Eldöntöttem, hogy rendszer lesz az életünkbe, a napunkba. A kivitelezés folyamatban. Nem birom a káoszt.

Puszi

Sziasztok,

Vannak jobb és rosszabb napok. Lent és középen.

Kislányom már ül és pár nap elindul. Tündérbogár. Fiam, önálló, nagy gyermek.

Hálás vagyok, hogy csodás családom van. Erőt kellene vennem magamon és tennem a dolgom. Nehéz. Fáradt vagyok, fáradékony.

Remélem egyik este eljutok egy késő esti órában a Margitszigetre és meg tudom nézni, hogy vannak e még dobosok, kik, kicsit szúros illatú felhőben zenélnek. :)

Puszi

Egy férfi odamegy a kávéautomatához, bedob egy százast, megnyomja a gombot, de nem történik semmi.
Nyomkodja a többi gombot, de nem ad ki kávét.
Ekkor elkezdi ütni-verni, majd rángatni a gépet, ahogy másoktól is látta, de semmi eredmény.
A recepcióról rászólnak, hogy ne verje a kávégépet, nem működik már napok óta.
Elnyeli a pénzt és kávét sem ad ki.
A férfi így szól:
- Rendben! De itt van oldalt felírva a szerviz telefonszáma, miért nem hívják ki őket, hogy javítsák meg?
Mire a recepciós:
- Gondolja, hogy mi nem próbáltuk? Hívtuk őket, de nem jönnek ki.
- Tényleg? - csodálkozik a férfi - majd odamegy a telefonhoz, felhívja a szervizt, és a következőt mondja:
"Uraim, valami gond van a kávéautomatájukkal, ebben az irodaházban, már napok óta, ha bedobok egy százast - kétszázat ad vissza."

Igaziból... :)

Tudom, hogy arra van időnk amire szeretnénk, de ez csak mondva és irva vagyon így, tettekben azért vannak gátak.  Most viszont eljött a pillanat, hogy írjak.

Gyerekeimmel a hétvégén voltunk a Normafánál csavarogni. Semmi sem történt, csak gyalogoltunk. Sőt, helyzet is volt, mert a mosdóba hagytam a táskám, melyre kb. 2 km gyaloglás után jöttem rá, igy visszamenet is jött nagyon gyorsan, majd újra előröl nekivágni. Szóval semmi rendkivüli, de mégis nagyon jó volt.  Vagy például kedden hatalmasat sétáltam Emivel este 19 órától a jó levegőn a békák között. Nagyon jó hangulata volt. Ezek nagyon boldog pillanatok.

Én nem is értem, hogy miért kell a boldogságot túl misztifikálni. Aki rosszul érzi magát, nem lesz attól boldog, hogy azt mondjuk, hogy na, tedd ezt és jobb lesz. Mégis 1001 weboldalon olvasható, hogy mi a boldogság, mi gátol meg abban, hogy boldog legyek, mi vonja el a figyelmet a boldogságról. Annyira nem egyértelmű fogalom a boldogság, mint például az igazság. Mindenkinek más. Ha nem vagyok boldog, nem is leszek az hirtelen. Igaz, hogy dolgokra rá lehet világítani a szenvedő alanyt, de ehhez befogadó készség is kell. Van, amikor csak szenvedni akarunk. Mert kell, hogy fájjon.

És mégis találok sok olyan embert, aki azért lesz gazdag, mert megmondja neked,hogy az elmédet hova összpontosítod a boldogság helyett.

Elárulom,hogy miről is beszélek:

- Egyesítő Pszichológiai Labor oldala az ami most ezzel a kérdéssel foglalkozik.

Idézek:

"Létezik a boldogság?

A boldogság valóban kikerül minket vagy csak elménk diszfunkcionálisan müködik és ennek köszönhető mindez? Hol tanítják meg azt, hogy mit csináljunk a negatív érzelmeinkkel? Hogyan lehetünk kiegyensúlyozottak?  Erre a válasza: az elménk diszfunkcionális müködése = boldogság megakadályozása és fejetlenség.

Nem kell ahhoz szakember, hogy rájöjjünk, hogy ami nem funkcionálisan müködik, az elromlik, de mindenképpen nem megfelelően müködik.  Azt mondja, hogy az elmék gondolati folyamatokat hajt végre. Azonban áteshetünk a ló túloldalára.

Viszont nagyon jó a következő megfigyelés!

Megoldás

Belső érzékszervünket elhanyagoljuk, csak a külsőkkel foglalkozunk. Mások rólunk alkotott véleményét fogjuk megismerni önmagunkról a sajátunk helyett. Abban kezdünk el hinni. Kialakul a függőség. Elkezdünk önmagunk helyett a társadalomnak megfelelni. A külső világ pedig csak egy részét látják meg a mi valódi énünkből, így hibás képet alkot rólunk, amivel mi azonosulunk.

Ebből az következik, hogy a személyiségen kivül mással is rendelkezünk. Átlagosan az emberiség 10 éves korosztály értelemmel rendelkezik.

Majd azt írja, ha megismered az elmédet, akkor eljutottál a boldogsághoz vezető úthoz.

Na és akkor most mi van? Mit is tegyek? Mi lesz most? Bennem ezek a kérdések merültek fel. Sajnos a cikk erre nem ad választ. Én értem mire akar kilyukadni, elég kaficántosan, de a néhány adott tényen kivül sok hasznos nem volt a cikkben.

Annyi igen, hogy amig másoknak akarsz megfelelni, addig nem is leszel boldog és nem fogod az utadat megtalálni, mert nem találhatod meg. Nem jött el az ideje. Addig nem kaphatod meg a jót, amig nem tudod értékelni. Vágysz  jó dolgokra, vágysz alapvető érzésekre, azt gondolod nem kérsz nagy dolgot. Igazad van, de amig nem magadért teszed, addig nem fogod megkapni. Amikor Te leszel magadnak a legfontosabb és ebből meritve tudsz már adni is, akkor elérted az utad, de magadat is szeretned kell ahhoz, hogy szerethesd a veled kapcsolatos jó dolgokat. Azért, hogy más ne tudja neked megmagyarázni, hogy neked ez nem lesz jó ezért meg ezért. Bizz abban amit a jelen pillanatok mutatnak és a legfontosabb, hogy hibáinkat be kell látni, de nem kell túlzásba vinni. Ha tudod, hogy mindent megtettél, akkor nem te vagy a felelős, hanem aki áthárítja. Te megtetted, fogadd el és jön a gyümölcse.

Érthetetlennek tűnik, de én akkor jöttem rá, amikor azt mondták, hogy rendszerezetlen vagyok. Ez nagyon fejbe vágott, mert nálam még a polók is színek szerint vannak a szekrényben. Majd ennek a személynek az otthonában voltam és borzasztó kupleráj volt. Csak azért hibáztatom magam, amit nem tettem meg, de megtehettem volna.

Elutazhatsz a világ végére, átmehetsz a falon is, teheted azt amit mások mondanak, le is élhetsz igy egy életet, de néha érzed, hogy hatalmába kerit valamiért a szomorúság. Akár 5 percre, akár egy napra. Nem érted. NEM ÉRTED????

puszi

Gyönyörű a telihold

Még nem láttam teljes holdat, mely egy szeletben világít. Olyan, mint amikor kiderül, hogy minden tett és ember mögött van még valami...

És mosolyog.. :)

Jó éjt

Kedves Krisztina,

Nem tudom, milyen minőségű a párkapcsolatod,

nem tudom, mennyi harmónia és öröm van kettőtök között,

de személyes tapasztalatból tudom, hogy egymás fejlődésének támogatására épülő párkapcsolat egy karrier vagy vállalkozás építése szempontjából

kincset ér!

Hiányszemlélet: vagy-vagy. Vagy karrier, vagy család.

Bőségszemlélet: is-is. Család is, karrier is.

Éppen ezért, mivel tudom, hogy sokaknak megérné ott lenni, felhívom a figyelmedet a Szerelmes Duett című rendezvényre, ami a párkapcsolatokról szól, (naná, hogy párkapcsolatban is) tapasztalt előadókkal.

Én ezen a rendezvényen nem fogok előadni (bár tudnék), de tudom, hogy ha május 9.-ig (hétfő) bezárólag regisztrálsz, akkor egy ajándéközön vár rád.

...................

Eddig a kapott levél.  SZERELMES DUETT RENDEZVÉNY!y Ha egyedülálló lennék, most hánynék ettől a megnevezéstől. És megmondják, hogy párkapcsolatom a hibás ha nem menne jól a munka.. Hát persze.... ....

Én is tudnék mit előadni Boér Tamás.

Nem a párkapcsolat dönti el a munkát szerintem. Hanem az én hozzáállásom.

De TI MIT GONDOLTOK???????

Nagyon sok vállalkozásban és gyakran még multicégeknél is megoldhatatlannak tűnő problémát jelent, hogy bizonyos kulcs munkakörökben családtagok, ismerősök, barátok vannak. Sok vezető nem is tudja milyen hatalmas árat fizet ezért.

A minap beszélgettem egy cégtulajdonos hölggyel, akinek eléggé dinamikusan fejlődött a vállalkozása az elmúlt 5 évben, most viszont valamiért recseg-ropog a szerkezet, egy lépést sem tudnak előremenni, és nem érti az okát.

Kb. fél órás beszélgetés után kiderült, hogy van egy jelentős fékezőerő a cégében, a férje (végre nem csak tulajdonos feleségekkel példálózhatok), aki az informatikai vezető, és aki minden fejlesztéssel rendkívül elúszik, miközben semmilyen szinten nem érzi ennek a súlyát.

A cégvezető hölgy is érezte, hogy itt van a kutya elásva, csak nem gondolta, hogy férje akkora probléma lenne, mint ami valójában. Ráadásul nemrég kezdett el felvenni középvezetőket, mert szeretné átadni cége operatív irányítását, és marketing stratégiával, új termékek, szolgáltatások fejlesztésével, továbbá az új telephely beruházással foglalkozni. ő úgy képzelte el, hogy majd az egyik középvezető lesz férje főnöke, és ezzel a gondot le is tudta, de nekem erre kikerekedtek a szemeim:

• Mi, egy alkalmazott legyen egy cégtulajdonos főnöke?!

Nagyon sok cégben próbálkoznak azzal, hogy egy alkalmazott vezető legyen a tulajdonos főnöke, sőt volt olyan ügyfelem, aki azt mondta, hogy:

• "Vegyünk fel a fejem fölé egy vezetőt, aki remélhetőleg alkalmasabb nálam a cégem vezetésére, és én majd csinálom azt, amit ő mond!"

Ez még viccnek is rossz, ráadásul több órán át tartott elmagyaráznom neki, hogy ez miért nem működik. Valamiért a cégtulajdonosoknak nem reális az a tény, hogy egy alkalmazott vezető nem tud cégtulajdonos beosztottat vezetni, mert nincs felette kellő hatalma. Pedig teljesen világos, ha nem úgy végzi a dolgát, ha nem alkalmas a feladatára, akkor nem rúghatja ki őt és nem cserélheti le olyan munkatársra, aki viszont az elvárásainak megfelelően teljesít.

Minden kezdet nehéz!

Tudom, hogy amikor elindul egy vállalkozás, akkor minden dolgos kézre szükség van, és kiben bízzon az ember, ha nem a családtagjaiban, a rokonaiban és ismerőseiben, de ha beindul a vállalkozás, akkor előbb-utóbb eljön az idő, amikor óriási problémák és feszültségek lesznek belőle. Mert egyszer csak eljön az idő, amikor az adott területen képzett, tapasztalt és rátermett szakemberekre, különösen vezetőkre van szükség, hogy a vállalkozás továbbfejlődjön, különben megáll, mint a metróépítkezés!

De súlyos az ár

Nemrég egy új ügyfelem mesélte, hogy 400 milliót bukott, mert egy külföldi befektető elállt cége megvásárlásától kizárólag azért, mert családtagjai benne dolgoztak!

De nagyon sok ilyen cégtulajdonos van ma Magyarországon, aki azért nem képes átadni cége vezetését senkinek, azért nem képes kilépni a mindennapi taposómalomból (pedig anyagilag már nem lenne szüksége rá), mert családtagjai, rokonai, ismerősei benne dolgoznak.

Egy alternatív megoldás

Volt olyan cégtulajdonos, akinek azt javasoltam, hogy szervezze ki a rokonokat egy másik cégbe, ami  az után alvállalkozóként dolgozzon be a fő vállalkozásába, de motiválja őket arra, hogy szerezzenek más cégeket is, akiknek bedolgozhatnak.

A lényeg, hogy az aranytojást tojó tyúkot, a fő vállalkozást tisztítsa ki, teremtsen benne világos, tiszta hatalmi viszonyokat, és kezelje tisztán üzletileg. A jótékonykodást pedig válassza külön ettől! Csinálhat egy alapítványt, ahova átteszi az alkalmatlan rokonokat, és fizeti a fizetésüket, még ez is nagyságrendekkel olcsóbb, mint benne hagyni őket a fő vállalkozásában.

• "De nekem fontosabbak a családi, emberi kapcsolatok, mint a pénz!"

Mondta ezt nemrég nekem egy cégtulajdonos, amivel önmagában nincs is semmi baj, csak tudomásul kell venni pár dolgot:

• Cége nem fog úgy fejlődni, ahogy szeretné (sőt lehet, hogy egyáltalán nem fog fejlődni)!
• Az igazán teljesítőképes munkatársai ott fogják hagyni, mert őket rendkívül demotiválják a "szent tehenek"!
• Ön biztosan nem fog kikerülni a napi taposómalomból, esélytelen, hogy átadja bárkinek is cége vezetését!
• Minden felelősség az Ön vállát fogja nyomni továbbra is cége dolgaival kapcsolatban!
• Előbb-utóbb készüljön fel komolyabb egészségügyi kiadásokra!

Most őszintén, megérnek ennyit a rokonok?

Szerintem nem, ezért is írtam egy könyvet erről, amely elsősorban vállalkozóknak, cégtulajdonosoknak íródott, de a tanulságok ugyanúgy igazak a nagyvállalatokra, multinacionális vállalatokra is, náluk is elég gyakori ez a problémakör. Amikor a 90-es években ,,fejvadászkodtam", elég sokszor megdöbbentett, hogy még bankigazgatói pozícióra bemutatott 3 pályázó közül is milyen ritkán vették fel a legjobbat, leggyakrabban ugyanis a legszimpatikusabb volt a befutó. Magyarul, még az olyan helyeken is, ahol pedig laikusként feltételezhetnénk a professzionális módszerekkel történő kiválasztást, még sokszor ott is eléggé megkérdőjelezhető módon teszik ezt.

Miért éppen erről írok?

Mint Magyarországon élő ember, van egy természetes érzelmi kötődésem a magyar vállalkozásokhoz, ezért fájó szívvel és nehezen viselem, amikor azt látom, hogy mennyi, de mennyi jobb sorsra érdemes vállalkozás topog egy helyben, – miközben akár világcéggé fejlődhetne – kizárólag a kulcsmunkakörökben nem megfelelő munkatársai miatt! És itt olyan vállalkozásokról beszélek, amelyeknek világszínvonalú termékei és/vagy szolgáltatásai vannak, mégis képtelen továbblépni a néhány fős és a néhány százmillió Ft éves árbevételt jelentő méretről!

Munkám során járva az országot olyan képtelennek tűnő helyzetekkel és szappanoperákkal találkozom, hogy teljesen felesleges brazil sorozatokat néznem, hiszen az élet jobb, izgalmasabb, és hihetetlenebb dramaturgiát produkál.

A blogomon már párszor meg is kaptam, hogy némelyik sztori, amit elmesélek nem igaz, mert túlságosan hollywoodi filmszerű (vagy brazil szappanoperaszerű), de meg kell, hogy nyugtassam, sajnos mindegyik igaz történeten alapul.

A világgazdaság az elmúlt években folyamatosan fejlődik. Bármilyen görbét nézünk is hosszútávon, mindig ugyan azt látjuk: exponenciális emelkedést a kamatos kamat elve alapján. 

Ezek után sokakban merül fel a kérdés: meddig fog ez még tartani? Meddig fejlődhet még a világgazdaság? Nem lesz ennek egyszer csak vége?

Sokan még tüntetnek is: legyen vége a fejlődésnek, menjünk a zöldbe és szeressük inkább egymást. (Ezek a békevágytól hajtott tüntetések érdekes módon általában üzletfelgyújtásokkal és véres verekedésekkel szoktak végződni...)

Ezek komoly kérdések, hiszen többek közt arról van szó, hogy hosszútávon gyűjtünk a nyugdíjunkra. Belerakjuk részvény alapokba. De nem lehet, hogy egyszer csak, mondjuk 20 év múlva, megáll a világgazdaság mindörökre és akkor a befektetéseink sem hoznak már hozamot többé soha?

Mi okozza a gazdaság folyamatos fejlődését? Miért van az, hogy az embernek ha biciklije van kisautóra vágyik, akinek meg Audi 6-osa van az Audi 8-asra? Ennek oka az alapvető emberi igény: mindig többet akarunk. Akinek nincsenek vágyai – az halott. Bármit is érünk el, egy kicsit megpihenünk, élvezzük, de nagyon rövid idő múlva újabb dolgokra kezdünk vágyni. Ez egy alapvető ősi tulajdonság. Hiába terítettek le bármilyen csodálatos zsákmányt is az ősemberek, bármekkora lakomát csaptak is – egy-két nap múlva újra elindultak vadászni. Attól a pillanattól kezdve, hogy nem a kell folyamatosan küzdenünk az éhhalál rémével, az ember mindig többre vágyik.

A gazdaság nem tehet mást, mint ezt az igényt szolgálja ki: ezért fejlesztenek új és újabb termékeket szolgáltatásokat. Ezért kapunk a fekete-fehér TV után színeset, a katódsugárcsöves után plazmát majd LED TV-t. Így megy ez.

A furcsa a dologban a folyamatos kamatszerű növekedés. Bármennyink is van – arányosan vágyunk még többre.

Az alábbi történetet mesélték: . Több mint 20 éve volt, hogy rokonlátogatóban Amerikában jártunk, amikor vendéglátónk (aki tanár) meghívta este egy kis grillezésre az egyik barátját, aki egy high-tech gyár tulajdonosa volt. Ahogy sütögettük a húst, a nagyvállalkozó barát megjegyezte: "Igazából akkor lennék elégedett, ha másfélszer ennyit keresnék, mint most." Mire a nagybácsi elmélázva megszólalt: "Érdekes, én is akkor lennék boldog, a másfélszer ennyit keresnék, mint most..." A dolog azért volt nagyon mulatságos, mert a gyáros barát legalább százszor annyit keresett, mint a tanár rokonunk.

Nap-nap után látom, hogy valóban így van: mindenki a saját szintjén szeretne előrejutni. Ha megkérdezem az embereket, mennyi lenne az álomjövedelmük, 10 esetből 9 ember másfélszer annyit mond, mint amit most keres. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez néha tragikus problémákat tud okozni: az emberek, ha valami tényleg nagyon jó lehetőségbe ütköznek, de ez akkora pénzt jelentene, hogy jóval meghaladja az ő jövedelmi kategóriájukat, akkor egyszerűen nem látják meg a dolgot. Mintha egy sötét ernyő eltakarná előlük. )

Mindenesetre a gyakorlatban ez az arányosság működik. Akinek százezer a jövedelme százötvenezerre vágyik. Aki Suzukiban ül, az egy jó Skodára vágyik. Akinek Skodája van, az Toyotát szeretne, a Toyotás meg egy Mercit.

És ezért fejlődik az egész gazdaság arányosan, ezért számíthatunk arra, hogy a gazdaság folyamatosan és arányosan termeli a profitot, és ezért remélhetjük, hogy a részvény alapjaink is kamatszerűen fognak viselkedni – mindörökre.

De mi van, ha valami alapjaiban megváltozik? Például mi van, ha elfogy a kőolaj? Vagy valami más kulcsfontosságú dolog? Annak idején az ezernyolcszázas évek közepén kiszámolták., hogy Londonban olyan ütemben nő a lovak száma, hogy száz éven belül minden utcát méter magasban kellene borítania a lótrágyának, ha ez az ütem folytatódik. Nem ez lett. Ugyanis a gazdaság valóban folyamatosan nő, de egy-egy elem simán lecserélhető. Ahogy lecseréltük a lovakat autóra minden megrázkódtatás nélkül, úgy fogjuk majd lecserélni a gáztüzelést napenergiára (vagy akár fúziós atomerőművekre) és lecseréljük majd a benzint hidrogénre vagy valami nagy kapacitású akkumulátorokra. Ettől még a bolt megy tovább – legfeljebb mást árulunk benne.

Ezért mindenki megnyugodhat: a kapitalizmus hosszú távon is működik – mert az emberek alapvető tulajdonságain alapul. Ezért nyugodtan lehet benne hosszú távú befektetéseket indítani.

A boldogság 5 szabálya

Mindenki tudja, hogy mikor boldog, és senkinek nem kell megmondani, hogy mikor nem az. De mitől lesz valaki boldog?

Fontos megérteni, hogy ami Téged boldoggá tesz, az valaki mást egyenesen nyomaszthat. Vannak emberek, akik akár a bűntudatuk miatt, hogy nem érdemlik meg azt, ami nekik van, vagy egy félelem miatt, hogy elveszíthetik azt, amijük van, nem boldogok, miközben egy kívülállónak úgy tűnhet, hogy mégis boldognak kéne lenniük.

Tárgyak és dolgok birtoklása nagyon szegényes mércéje a boldogságnak. A birtoklás élménye teljesen szubjektív, függ az egyéntől és a nézőpontjától. Ezért mi most filozófikusan fogjuk megközelíteni a dolgot.

Ez a filozófia így szól: élvezd azt, amit szeretsz, kerüld el vagy változtasd meg azt, amit nem szeretsz, és fogadd el azt, amit sem elkerülni, sem megváltoztatni nem tudsz - éspedig úgy, hogy megváltoztatod a saját nézőpontodat. Ennek a filozófiának az 5 szabály szerinti alkalmazásával életed bármely területén önvizsgálatot tarthatsz és megoldásokat dolgozhatsz ki magadnak. Az 5 szabály gyakorlatba ültetésével garantáltan határozott lépéseket fogsz tenni a boldogságod felé.

1. Első szabály: ha valamit szeretsz, akkor azt élvezd

Ez tényleg egyértelmű. Első blikkre azt mondanád: "Ez nevetséges, hiszen természetes, hogy amit szeretek, azt élvezni is fogom." De ha megállsz egy pillanatra, és elgondolkodol a lényegen, rájössz, hogy nagyon sok minden van, amit szeretünk, de mégsem élvezzük. Ennek okai lehetnek (a) bűntudat, vagy (b) félelem. Nem fogod élvezni azt, amit, ha megteszel, tudod, hogy utána bűntudatod lesz, vagy ha félsz annak lehetséges következményeitől.

2. Második szabály: ha valamit nem szeretsz, akkor azt kerüld el

Ez is elég egyszerűnek tűnik, de ha belegondolsz, nagyon sok olyan helyzetet találunk a legtöbb ember életében, amikor napi szinten elfogadnak számukra kellemetlen helyzeteket, embereket és tárgyakat - egy állást, egy fizetést, egy embert, egy járműt, egy bizonyos fajta élelmiszert, és ezerféle egyéb dolgot - anélkül, hogy ezeket megpróbálnák elkerülni. "Nem tudom elkerülni. Muszáj itt dolgoznom, mert kell a pénz." Vagy "muszáj e mellett az ember mellett maradnom, ennek számtalan oka van". Hány és hány okot tudsz találni, amivel az emberek igazolják, hogy miért nem kerülik el azokat a dolgokat, amelyeket nem szeretnek?

3. Harmadik szabály: ha valamit nem szeretsz, és nem tudod elkerülni, akkor változtasd meg

Ez is nagyon egyszerű: változtasd meg. De hasonlóan ahhoz, ahogy a 2. számú szabálynál racionalizáljuk, hogy miért nem kerüljük el azt a dolgot, mert van belőle valami hasznunk - pénz, idő, biztonság stb. - valami miatt mégis ragaszkodunk ehhez a dologhoz, változatlan formájában, miközben nem szeretjük, nem tudjuk elkerülni és nem is változtatjuk meg.

4. Negyedik szabály: ha valamit nem szeretsz és sem elkerülni, sem megváltoztatni nem tudod vagy nem akarod, akkor fogadd el

Elfogadni - lehetséges? Hogyan fogadjam el, ha egyszer nem szeretem? Hogy a csudába tudok elfogadni valamit, ami "elfogadhatatlan"? Hogyan tudnék elfogadni egy helyzetet, amivel boldogtalan vagyok? Hogy tudnék elfogadni valakit, aki mellett nem vagyok boldog?

Nos, igazából semmit nem kell elfogadnod, természetesen lehetsz boldogtalan is. Ha nem szereted, nem változtatod meg, nem tudod elkerülni, és nem is fogadod el, garantáltan boldogtalan leszel! A jó hír viszont az, hogy 5 szabály van, és az ötödikben van a kulcs:

5. Ötödik szabály: úgy fogadsz el valamit, hogy megváltoztatod az iránta való hozzáállásodat

Te is a nézőpontjaid és attitűdjeid eredménye vagy. Minden attól függ, hogy ki az, aki azt a valamit megtapasztalja. Nincsenek abszolút dolgok - semmi sem "jó" és semmi sem "rossz", kivéve a Te számodra, amennyiben Te magad azt a valamit jónak vagy rossznak gondolod.

Az Élet sem jó vagy rossz. Az Élet egyszerűen VAN. Úgy változtathatsz meg dolgokat, hogy megváltoztatod a velük szemben kialakított nézőpontodat.

Milyen egyszerű!

Milyen bonyolult!

A nézőpontjaid, attitűdjeid mind a gondolataidból erednek, és onnan kezdve, hogy kifejleszted az ellenőrzést önmagad gondolatai felett, korlátlan ura leszel a nézőpontjaidnak és hozzáállásodnak. A fenti 5 szabályt alkalmazva hamarosan a boldogság felé vezető úton fogod találni magad.

Meg fogod érteni, egyesek miért nem boldogok. Ez idővel automatikussá válik, és a boldogság egy állandó elmeállapotként rögzülni fog. Amint megérted, milyen könnyű ezt az állapotot előállítani, a negatív és pozitív érzelmeidnek teljesen új intenzitását fogod megtapasztalni.

A folyamatos, megszakítás nélküli boldogság állapota természetesen nem elérhető, és nem is kívánatos. A ritmus elvének megfelelően mindig van egy oda-vissza áramlás, van apály és van dagály. Mindig lesznek érzelmi hullámzásaid - csúcspontok és mélypontok - ezt elkerülni nem fogod.

De a csúcspontok még magasabbak lesznek, míg a mélypontok már nem lesznek olyan mélyek, mint korábban. És végül meg fogod állapítani, hogy egy állapot, ami számodra boldogság, az egy olyan valaki számára, aki nem ismeri a fenti 5 szabályt, éppenséggel a depressziót fogja jelenteni.

Klasszikus dualizmus

A klasszikus, karteziánus dualizmus szerint két szubsztancia létezik: az anyagi és a szellemi. Amíg a materiális (anyagi) dolgok jellemzője az, hogy térben és időben léteznek, addig a lelki szubsztanciáknak (létezőknek) nincs tér- és időbeli kiterjedésük. A lelki szubsztanciák továbbá nem magyarázhatóak a fizika törvényeinek a segítségével, és csak rájuk jellemző a gondolkodás képessége. A klasszikus dualista álláspont fő képviselője, René Descartes szerint az ember egy gondolkodó részből (res cogitas) és egy kiterjedt részből (res extensa),testből áll. Tőle származik az ismert felfoghatósági érv:

Azután figyelmesen megvizsgáltam, mi vagyok én. Láttam, hogy el tudom képzelni: nincs testem, nincs világ és nincs tér, amelyben vagyok. De azért azt nem tudom elképzelni, hogy magam nem vagyok; ellenkezőleg, éppen abból, hogy azt gondolom, hogy más dolgok igazságában kételkedem, egészen világosan és bizonyosan az következik, hogy én vagyok. Ellenben mihelyt csak megszűntem volna gondolkodni, nem volna semmi alapom azt hinni, hogy vagyok, még ha igaz is volna minden egyéb, amit valaha képzeltem. Ebből felismertem, hogy olyan szubsztancia vagyok, amelynek egész lényege vagy természete a gondolkodás, amelynek, hogy létezzék, nincs szüksége semmiféle helyre, s amely nem függ semmiféle anyagi dologtól. Úgyhogy ez az én, azaz a lélek, amely által az vagyok, ami vagyok, teljességgel különbözik a testtől, sőt: könnyebben is lehet megismerni, mint a testet, s még akkor is egészen az volna, ami, ha test nem léteznék.

Descartes: Elmélkedések az első filozófiáról

Bizonyára értesült egyéb forrásból, hogy megszűnik a 14 napos várólista a .hu domain regisztrációs folyamatban.

Számos fontos pont közül kiemelnénk 3-at, amely a gyakorlatban a legjelentősebb:

1,  Megszűnik a "prioritásos" igény (a gyorsabb jön és győz[het])
2, A domain bejegyzés költsége már a "Bejegyzett feltételes használat" állapotban megilleti a Regisztrátort, mert ebben az állapotban már a domain név használható ha a műszaki ellenörzés (regcsekk) is rendben lezajlik illetve ez az időpont lesz a fordulónap is a megújítás esetében.
3, Nem lehet visszalépni (a domain regisztrációs díj nem téríthető vissza), ha a "Bejegyzett feltételes használat" állapotban Panasz érkezik rá, függetlenül, hogy milyen eredménye lesz a panaszos által kért felülvizsgálatnak (korábbi TT elé). Erre egyébként 8 napja van a panaszosnak utána már csak bírósági vagy infomediátori döntést kérhet.

Ez volt a 3 leglényegesebb eltérés a jelenlegi megszokottól. Úgymond átlagos domain nevek esetében -ilyen a legtöbb- annyi változás lesz hogy a műszaki megfelelőség után 3 (munka)napon belül az ISZT elbírálja és gyakorlatilag a 4. (munka)napon már használható is a domain név.

Vállalkozni nem könnyű. Talán a legnehezebb a dologban, hogy embereket kell vezetni. Az egyszerű emberek többsége irigykedik a vezető beosztásúakra, például a magas fizetésükért. Pedig ők nem azért kapnak magas fizetést, hogy ezért henyéljenek, hanem azért mert a vezetés nehéz dolog és nagyon kevés embernek van meg erre a tudása és főleg a képessége. (Az arany is azért drága, mert kevés van belőle...)

Amikor vállalkozást irányítunk akkor háromféle vezető szerepünk van. Az első a tulajdonos szerepe. A tulajdonos úgy tekint a cégre, mint édes gyermekére. ő gondolta ki, ő rakta bele a pénzt, ő hitt benne és dolgozott rajta az első pillanattól kezdve.

Tulajdonosként nagyon erős az érzelmi kötődés. Ezért nagyon nehéz így embereket felvenni. A cégvezetők többsége szíve szerint "tulajdonosi szemléletű" alkalmazottakat keres, akik úgy nézzenek a cégére, mintha az sajátjuk lenne. Nem mondom, hogy lehetetlen ilyet találni, de nagyon nehéz. Olyan baby-sittert is nagyon nehéz találni, aki úgy tekint a rábízott gyerekünkre, mintha az a sajátja lenne.

Tehát tulajdonosként el kell fogadnunk, hogy az alkalmazottak döntő része számára a mi cégünkre nem a sajátjukként tekintenek. Ha tehetik, lopják a géppapírt, csalnak a benzinpénzzel és munkaidőben mennek moziba.

A másik szerep a menedzser. A vezető feladata, hogy a munka rendben, határidőre el legyen végeztetve – ez a menedzser jelszava. ő az aki kidolgozza, kinek mi a feladata. ő az aki leírja-elmondja mit hogyan kell csinálni. ő az aki folyamatosan ellenőrzi, hogyan folynak a dolgok. Neki kell megbirkózni a váratlanul fellépő akadályokkal. Neki kell értékelnie az embereket, folyamatokat.

A menedzserek feladata kulcsfontosságú. A multik fő előnye az erős menedzsment réteg. Ezzel szemben a kisvállalkozások vezetői nagyon nem szeretik ezt a menedzser szerepet.

Egyrészt nem is értenek hozzá, másrészt unalmas favágásnak tarják. Sokan el vannak telve az újabb és újabb szárnyaló ötleteikkel és nem szeretik a napi rutinban felépíteni és megvalósítani a korábbi ötleteiket. Ha körülnézünk, rengeteg remek ötlettel ellátott ember van, csak éppen nem bírják ezeket a gyakorlatban megvalósítani.

Másrészt sokan szeretik a munkát maguk megcsinálni. Szerintük mást felvenni, betanítani, ellenőrizni sokkal nagyobb munka, mintha mi magunk megcsinálnánk.

A harmadik szerep a vezető. A vezető jelmondata lehetne ez az Antoine de Saint Exupery idézet: "Ha egy hajót akarsz építeni, akkor ne hívd össze az embereket fát vágni és a munkát szétosztani, hanem ébressz bennük vágyakozást a széles, végtelen tenger iránt."

Hogy ki a jó vezető, aki nem csak egyszerű menedzser az különleges körülmények közt tűnik ki. Ilyen például amikor olyan helyzetekben kell vezetni, amikor nem áll rendelkezésre "megtorlás" lehetősége. Például ilyenek az önkéntes szervezetek, vallási közösségek vagy az MLM hálózatok. Ebben az esetben a vezetőnek egyetlen eszköze marad: kedvet csinálni a munkához.

Egy jó vezető arról híres, hogy aki találkozik vele annak utána sokkal nagyobb kedve lesz a munkához, mint ami előtte volt. Sokak szerint az igazi ilyen nagybetűs vezető szerepre születni kell. Ez nem igaz, ez a dolog is tanulható – és tanulni is kell.

Mindenkinek döntést kell hoznia, amikor cége elkezd nőni. Vagy maga csinálja, és akkor nem kell alkalmazottakkal bíbelődni, és minden olyan jó lesz, ahogy maga csinálja. De ha ennél tovább akar lépni az ember, akkor sajnos meg kell tanulni embereket vezetni.

Ez egy rosszindulatú programok terjesztőjeként ismert webhely. A webhely felkeresése esetén számítógépe vírusfertőzést szenvedhet.

Mi a baromság ez??????

Lemerültem!

Való Világból Laci jut eszembe. Azt mondta, hogy az elmúlt 20 év folyamatos munkájából  kiszakadva egyszer csak adott a lehetőség, hogy elgondolkozzon az életén és rájött, hogy nem azt csinálja amit kellene és amit csinált az nem rossz, de nem teljesen az Őt adja vissza. A tükör mást mutat. Ez az egész felismerés nem jött szerintem váratlanul, mert hátul valahol a fejében ott motoszkálhattak a gondolatok, de a napi rutin és az élet gyorsasága nem engedi az embert leülni és rágódni. CSAK CSINÁLJA, MERT CSINÁLNIA KELL! AZT HISZI, HOGYHA NEM CSINÁLJA, AKKOR NINCS ÉRTELME AZ ÉLETNEK.

Nem gondolkoztam el ezen, de ahogy merül bennem az elem, hirtelen ez jutott eszembe. Ugyanezt érzem. Kiszakadtam a munkából, itthon a babával. Nagyon nehéz mellette dolgozni, megoldani azt a szitut, hogy el tudjak menni itthonról és lelkesen tudják 2 óra alatt mindent megoldani a munkámban.

Itthon lennék szívesen. Még az iskolát csinálnám szívesen mellette. De oda is el kell menni. Segítség az szívesség. :( Nem szeretek kérni.

De igaz, más környezet, más helyzet és az embernek kezelnie kell. Nehéz megérteni egy kivülállónak, hogy a kismamák miért fordulnak be és lesznek depressziósak. Sokáig én sem értettem, de ez lehet az oka, más az élethelyzet és maximálisan akar az ember teljesíteni. Én nekem ez mellé jött és nem tettem le semmit és ez még nehezíti is. Azt hittem, hogy menni fog, de egy fél éves baba teljes embert igényel, szinte egész nap.

Nem tudok magamnak megfelelni ezért jól teljesíteni sem, egyik szerepben sem. ! Ettől nagyon magam alatt vagyok és lemerültem.

Feltölthető az elem??? Meg lehet csinálni????

SEGÍTSÉG!!!!!!!!!!

Szeretném magam olyan emberekkel körülvenni, akik az én tempómban haladnak. Nem tudatosan igy is csináljuk, mert azokat birjuk magunk körül elviselni, akikkel valahogy szót értünk.

De én valahogy mindig beleakadok Boér Tamásba. :) Nem baj, de most már valahogy el fogom érni, hogy leüljünk beszélni a marketingjéről, mert az zseniális. Szakmán belül még a csapból is Ő folyik. Ezzel csak az a bajom, hogy amit mond az sok esetben nem elfogadott számomra és mint hallgató ha élőben hallanám biztos felszólalnék, hogy Nem lehet ilyet mondani, kedves Tamás.

Most kaptam egy levelet az Ezo Tér Kurzus-tól és ott is Boér Tamás. :)

Tennem kell valamit :)

Más: Lányomnak tegnap lett csilivili fülbevalója. Nagyon helyes és igazi csaj lett. Na, nem sokat kellett tennie, mert eddig is hozta a formáját, de most már igazi sexi kis liba. :)

Még a tesója is elalél a Csibétől.

Igérem, hogy hosszabb lélegzetvételeket is fogok tenni az írás felé, de nem birok piti 24 órával megbírkózni. KEVÉS! Osszam be? Okés. Én beosztanám, de Sem Te , sem én nem tudom jól beosztani, addig amig a kis pelyhes Csibe diktál. Ő hozzá, aztán a fiamhoz alkalmazkodom és a felnőttek és a felnőttes dolgok nagyon háttérbe szorulnak. MINDEN. :)